Fát ültettünk...

Ma eljöttek hozzánk a tapolcai Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola tanárai és diákjai,

hogy a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából kifejezzük egyűvé tartozásunkat. Emlékeztünk, elültettük a "Barátság Fáját", s koszorút helyeztünk el a Trianon-emlékműnél is. Testvériskolák vagyunk. Testvérek vagyunk. Vagyunk. Megmaradunk!

„Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. […)] És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” (Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak-részlet, 1921)