Hivatások napja

A katolikus egyházban húsvét negyedik vasárnapja a hivatások világnapja, ilyenkor a papokért, a szerzetesekért imádkozunk. 
A Marianum gimnazistáinak ennek alkalmából sikerült egy áldott délelőttöt eltölteni pár elhivatott szociális testvérrel. A nővérek Pozsonyból és Budapestről érkeztek, s egyikük korábban iskolánkban tanult. Akkor még nem tudta, hogy az Úr milyen hivatást szánt neki. 
Misével kezdtük a reggelt. Tudom, hogy Neki már van terve velünk. Legyen ez bármi, Ő nem fogja ránk kényszeríteni azt. Türelmes, szerető Atya, aki Hozzá forduló gyermekeitől megkérdi: „Mit tegyek veled?” (Mk 8, 51)
A nővérek egy játékkal segítettek a jerikói vak egy pillanatába képzelni magunkat. Van, hogy ki kell kapcsolni valamit, hogy a világ zajában meghalljuk Isten hívó szavát. Nem elég meghallani, meg kell tenni az első lépést. Aztán a másodikat. Ehhez az kell, hogy bízzunk Benne. Bízni pedig abban tudunk, akit ismerünk. Így tudunk Vele járni.
Iskolánk hivatása, hogy a Jézus által bemutatott Istent ismertesse meg diákjaival. Ma is arról hallottunk, hogy milyen Ő. A Szociális Testvérek Társasága „azért alakult, hogy Istent dicsőítse és hogy részt vegyen Krisztus megváltó tevékenységében a megszentelő Szeretetről való tanúságtétel által.” Ki ne szeretne Hozzá tartozni, aki igazságos, elfogadó, gondoskodó, szerető, megértő, szelíd, segítő, megbocsátó? 
Nagyon sok bölcs gondolatot osztottak meg velünk, olyan tanácsokat kaptunk tőlük, melyek segítenek abban, hogy egyszer a helyünkön érezzük magunkat, hogy önmagunk lehessünk. Ezért imádkozzunk!