Nagyböjti lelki nap az alsó tagozaton

A húsvét előtti időszak a kereszt(y)én ember életében mindig nehéz. A nagyböjt elkezdődik 40 nappal húsvét előtt, melynek lényege a lélekben való felkészülés. Elmélyülés Krisztus követésében. De mit jelent ez? Lemondok valamiről, saját javaimról? Alsó tagozatos diákjainkkal is sokat beszélgetünk erről. A szívük nyitott. A világ, melyben élnek, megviseli a mai gyermeket. A Covid-járvány még nem múlt el, és már a háború szele borzolja a lelküket. Beszélgessünk velük! Van, aki fél, van, aki szomorú.
 Az Úr pedig ebben a nehéz időszakban sem hagy magunkra. Ez az az időszak, amikor tudatosan gyakorolhatjuk azt az önzetlen szeretetet, amire Jézus tanít. A lemondás és adományozás azonban nem kényszerből fakad, vagy azért, hogy hasznom legyen belőle, hanem szeretetből és irgalmasságból. 
Karácsonykor a csillag vezetett Jézushoz. Most Krisztus keresztje felé haladunk. Az Ige fénye vezet minket, a világ világossága. Ez a fény ma is ragyog! Engedjük szívünkbe költözni!
Reggel az aulát Istent dicsőítő gyermekének dala zengte be! Olyan jó együtt lenni, együtt énekelni, hálát adni. Sokat voltunk már távol egymástól.
Az osztályokban nagy volt az izgalom. Várták a gyermekek a szolgálni érkező testvéreket. Jöttek örömmel hitoktatók, teológusok, lelkészek, atyák, és persze szeretett István bácsink. Köszönjük mindenkinek, aki ideszánta az idejét! Isten Lelke ma is munkálkodik. Formálni tudja lelkünket, tenni akarásra késztet, segít levenni vállunkról a terheket. 
A katolikusok minden keresztút állomás előtt imádkoztak, énekeltek, majd misén vettek részt a Szent Rozália-templomban. A reformátusok istentisztelettel zárták az alkalmat, mely remélem, kezdete volt annak, hogy mostantól gyakrabban találkozhatunk így együtt, Isten házában.
Soli Deo gloria!