„Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.“ (Jel 21,6)

„Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.“ (Sztevanovity Dusán)
 

A vízről szól ez a mai nap! Ezzel a mondattal kezdődtek a fizika- és a matematikaóráink a felső tagozaton és a gimnáziumban. A márciusi hónap 22. napja jó alkalmat teremtett arra, hogy diák és tanár megálljon egy pillanatra, és közösen elgondolkodjon azon, hogy mit jelent nekünk a víz,  és miért is kell a víznek világnapot szentelni.

Különböző matematikai feladatok és fizikai kísérletek elvégzése során megállapítottuk, hogy a víz jelenléte meghatározza mindennapi életünket. Természetesnek vesszük azt, hogy a jó minőségű ivóvíz kellő mennyiségben mindig a rendelkezésünkre áll. S mi sajnos sokszor nem úgy viszonyulunk ehhez a drága kincshez, mint ahogy azt megérdemelné.

Diákjaink tudatosították, hogy  a víz ezerféle jótékony hatását tisztelni, értékelni kell, sőt gondoskodnunk kell a  védelméről! Szeretnénk, ha az a következő generációk számára is elérhető „kincs“ lenne. Ezért igyekezzünk mindent megtenni annak érdekében, hogy gyermekeink, unokáink számára is legyen elegendő elérhető tiszta víz.

A víz elengedhetetlenül szükséges az élethez. Nincs élet víz nélkül, ahogy nincs lelki élet a Szentlélek jelenléte nélkül. A vizet nem tudjuk mi magunk előállítani. Teljesen Istentől függünk ebben a tekintetben is. Ezt az üdítő vizet kínálja fel Isten a lelkünk számára: 

„Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.“ (Jel 21,6)