XX.Kárpát-medencei magyar iskolák találkozója

Valahol ott kezdődött, hogy Mocsáry Dezső bácsi ennek a fantasztikus kezdeményezésnek a megálmodója felvett minket, komáromiakat a piliscsabai buszra. Mivel Dezső bácsi nagyon szereti a szép helyeket, úton Kárpátalja felé még megálltunk Tákoson, ahol megcsodálhattuk az ottani református templomot, melyet az ottaniak csak taposó „Notre-Dame”- nak vagy Naptemplomnak hívnak. Egyedülálló jelenség Európában a kazettás mennyezetének köszönhetően, melyre egy erdélyi mesterember ráfestette a tizenkét csillagképet. Sajnos a határon már nem volt jó élményben részünk, mivel háromórás várakozás következett, így csak este tizenegyre értünk Aklihegyre, az utazásunk célpontjába. A gyerekeket már várták a fogadócsaládok, minket tanárokat pedig a helyi Keresztyén Református Egyházközség parókiáján szállásoltak el. Másnap, (2019.5.10) pénteken a finom reggeli után ifjúsági katolikus misén vettünk részt. Gyermekeink lelkesen kapcsolódtak bele az éneklésébe. Ezen a napon mutatkoztak be még egymásnak az iskolák, és utána adták elő meséjüket vagy a Rákóczi-mondát. Minket nagyon szépen képviselt Mózes Marci 8. osztályos tanulónk. Vetélkedő következett, majd finom ebéd. 
Délután egy nagyon hosszú séta keretén belül körbejártuk Aklihegyet. Mindenki fülig sáros lett!
Az este a táncház jegyében zajlott. A gyerkőcök táncához a híres Kokas Banda húzta a talpalávalót. Szombaton volt részünk abban a megtiszteltetésben, hogy bejárhattuk az ősi Munkács várát, II.Rákóczi Ferenc otthonát, megálltunk megmártózni a Latorca folyónál, megcsodáltuk a Sipot-vízesés zuhatagát. A nap végén fáradtan, de élményekkel gazdagodva tértünk nyugovóra. Vasárnapot istentisztelettel kezdtük, majd a gyerkőcök egy barátságos focimérkőzésen vettek részt. Délután kézműves foglalkozáson készítettek: rongybabát, harisnyavirágot, gyöngykarkötőt.
Este hat órakor kezdődött az ünnepi gála, melyen nagyon szépen szerepelt és reprezentált a komáromi csapat: Bathó Lilla, Lipták Sára Viktória, Madarász Enikő, Szénási Kata, Mózes Márton, Dömötör Kristóf és nem utolsó sorban Czibor István személyében. Felvidéket mi képviseltük, Délvidéket a horvátországi Laskó illetve szerbiai Bácskertes, Erdélyt Etéd és Magyarországot Piliscsaba.
Hétfőn következett be, hogy ezen országok gyermekei barátként, bajtársként búcsúzhattak el egymástól.
Remélem, jövőre Aklihegyhez hasonlóan otthon fogjuk magunkat érezni Bácskertesen is! 
Vas Katalin