Szent Imre ünnepe a Marianumban

Ma ismét ünnepeltünk. Szent Imre hercegre, a magyar ifjúság védőszentjére, kollégiumunk névadójára, patrónusára emlékeztünk a Szt. Rozália-templom oltára előtt. Öröm volt látni, hogy már szinte kinőttük a templomot - ma is csordultig megtöltötte a mariánumosok vidám serege az ódon padokat, s még a karzatot is. John Simoneau, azaz János atya a szentmise után kollégistáink közé állt, s kezdetét vette az ünnepi műsor, mely Szent Imre életét, lelkiségét, üzenetét hiteles és fiatalos módon közvetítette a lelkes közönség felé.

Szent Imre herceg tisztasága és harcra edzettsége ma is követendő példa. Magyar ifjúságunk védőszentje ő, akitől bátorságot, alázatot, Isten iránti szeretetet, imádságos lelkületet tanulhatunk. Szent István király és Boldog Gizella fiaként született 1000 és 1007 körül Székesfehérvárott. Hétéves korától Szent Gellért püspök nevelte életszentségre, és oktatta korának tudományára. Fiútestvérei korán meghaltak, így ő lett a trón várományosa. A királyi udvarban is az imádság, a rejtettség és a teljes lemondás szentje lett. Kegyelmi sugallatra a legkedvesebbet: teljes lelki és testi tisztaságát ajánlotta fel Istennek a veszprémi Szent György kápolnában. Bár atyja kívánságára házasságra lépett, szűzi tisztaságát mégis megőrizte, élete így lett jel és példakép. Nem tudjuk ki volt a felesége, de méltó volt Imréhez, mert a házasságban a legnagyobb erényt többre értékelte mint a gyermekek utáni vágyat. Szent István király fiához, Imréhez intézett Intelmei, arról szólnak, hogy milyen legyen a jó keresztény uralkodó. Imre az is lett volna, ha egy vadászat alkalmával meg nem öli egy vadkan. Veszprém közelében halt meg 1031. szeptember 2-án. Szent László király uralkodása alatt, István király és Gellért püspök kanonizációjának évében, 1038. november 5-én őt is szentté avatták. Tiszta életével ma is útmutatója a jóra törekvő ifjaknak.